Mindenhol, mindenki a sávszél megduplázásának vagy megsokszorozásának örvendezik. Én örülök ha nem felezik meg... Habár már évek óta névlegesen 8 megabites a netem, ahol a hangsúly a névlegesen van. Bizonyos okokból azonban ennek csak töredékét élvezhetem. Csapkodhatnám az asztalt, hogy ugyan miért van ez, de be kell látnom egyelőre ezen úgy sem tudok változtatni. Alternatív megoldás hiányában, csak káromkodok egyet, ha a szokásos kimaradás, illetve a kritikán aluli sávszélcsökkenés jelentkezik. Örülök, hogy legalább ilyen lehetőségem van, amikor rendesebben működik (még mindig nem a névleges adatoknak megfelelően), de azért mégiscsak használható.

Még ébren vagyok. Nehezen megy ez az elalvás, pedig tegnap sem aludtam sokat. Henike már az ölemben elaludt az este, ami már kb. 4 órája volt. Valami filmet beteszek, úgy talán könnyebben fog menni. Csak az a baj, hogy ha unalmas akkor idegesít és csak azért sem szundítok el, ha meg izgalmas a film, akkor meg igyekszem végignézni.
Hangya boy lett a kiválasztott. Ha ezen nem alszom el, akkor semmin.

Hát lassan vége a napnak. Elég uncsi volt, mit ne mondjak! Be kell ismernem többre számítottam, így a rabigából szabadulván. Valahol ilyenkor ismeri csak be igazán az ember, hogy valamilyen elfoglaltságra szüksége van. Szörnyen lassan telik el a nap nélküle és olyan üres az egész, szinte már fáj. Na persze nem kezdem el sajnálni a naplopókat, ha akarnának ők is tehetnének ellene. Ugyan teljesen azért nem voltam tétlen ez a nap sem, kora délután még fát is hasogattam, utána pedig kicsit kódolgattam. Így 8 hibát kijavítva sikerült a helyébe 3 másikat hegeszteni. De nem kell csüggedni, legalább holnapra is marad tennivaló.

Íme az első nap itthon, a nagy semmittevés(?) mintapéldája. Az utóbbi hetekben, habár próbáltam rendszeresen és naponta legalább három alkalommal étkezni, nem mindig jött össze. Gyakran a székben görnyedezve nem is értettem, hogy miért fáj a gyomrom, majd az órára nézve már feltűnt, hogy talán mert lassan eltelik a nap, miközben én csak egy nyomorult csokit ettem, azt is csak félig. Voltak persze jobb napok is, amikor nem volt semmi ilyen jellegű probléma, de ezek a koplalós időszakok nem tettek jót. Most végre ez is megváltozik. Enni fogok!

Végre mindenen átverekedtem magamat. Jegyek beírva, index leadva, ezzel egyben ez a drága vizsgaidőszak is letudva. Így visszatekintve nem is volt olyan rossz, ámde stresszes és fárasztó az mindenképp. Lehet hogy mazochista vagyok? Na, tehát egy gond végre lekerült a vállamról. Hamarosan indulok is haza, és kipihenem fáradalmaimat, ölelgetem angyalkámat! ;)

Nem mintha olyan sok hozzászóló járna errefelé, az hogy lassan a 1000-es komment ID jön a sorban, csak a becsúszott, majd kiradírozott spameknek köszönhető. A spam védelem nem volt éppen tökéletes, de a spamstat tanulsága szerint annyira nem is volt rossz. Néhány dolog nem úgy sikerült benne, ahogy azt elképzeltem, a csúnya regexp-ek hálójából is már legszívesebben menekültem volna, és most egyrészt bosszantó, másrészt iránymutató mozzanat volt, hogy elárasztottak a gagyi, véletlenszerű karaktersorozatos megjegyzések, amiknek igazából értelmét sem látom, viszont kivédésére sem nagyon lehet jobb megoldás, mint a kommentálást egy kötelezően megválaszolandó kérdéshez kötése. Ez van, ezt kell szeretni, vagy éppen nem szeretni. Azért nem hiszem, hogy túl megerőltető lenne bárki számára is egy egyértelmű szinte 0 gondolkodást igénylő kérdés megválaszolása.

Habár az első széria végigfutása után kicsit kettős érzés volt bennem, és inkább a nem tetszik kategóriába soroltam a 24 c. sorozatot, az egyik női főszereplő mégis valahogy ösztönzött, hogy jó nagy kihagyást követően most nekiessek a második szezon megtekintésének. Eddig tetszik, habár jó pár jelenetben érzékelhető az elnagyoltság, valahogy mindenki mindent képes olyan szinten túlreagálni, hogy már legszívesebben a hajamat tépném... Mindenesetre cselekmény pörgős, és fordulatokban gazdag, ami betudható annak is, hogy az egész szezon mindössze 24 óra történéseit foglalja magában és még ha engem személy szerint nem sokszor sikerült meglepnie, azért elég jól leköt. Na és ha már így elkalandoztam, amire végül is ki akarok lyukadni, hogy ez a bizonyos szereplő valamiért nagyon megfogott. A legtalálóbb szó rá talán az "aranyos", de igazából persze több annál. Jó ideje már a telóm hátterén is ő van, Elisha Cuthbert bizony a becses neve, kanadai színésznő. Ő volt a Szűzet szüntess c. film főszereplője, ahonnan már szinte mindenki ismerheti. Nos végül is csak ennyi jutott most eszembe...

Na most már a kocka el van biza' vetve. Holnap reggel még egy eredményre fény derül, aztán gyászolhatjuk ezt a vizsgaidőszakot is. Nem nagyon bocsátkoznék előzetes feltételezgetésekbe, de ha ez az utóbbi vizsga nem sikerült, akkor már úgyis mindegy...

update: Ja igen, vettem szőlőcukrot így eme pillanatot megkoronázandó... persze minden nap voltam vásárolni, és vettem volna szívesen, de eddig ez hiányzott a polcról. Örüljünk együtt, ugyan már...

Számtalanszor piszkálgattak miatta, hogy mániám a makrózás. De van valami varázsa, hogy az egészen aprócska dolgokat precízen és élesen szemlélhetünk. Valahogy teljesen más képet kapunk róla, úgy érzékelhetjük, mintha nagyobb lenne nálunk.

http://pishmo.com/macro/

UPDATE: a domainje lejárt, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló!

Vizsga ma reggel letudva... eredmény majd holnap reggelre várható...
Hát nem bízom benne annyira, mint amennyire kellene, illene. De a remény hal meg utoljára, szóval kell nekem egy nagy drukk!

Vizsgaidőszak utolsó hete elé nézek, ebbe az időszakba pontosan 2 darab vizsga árválkodik még a beosztásomban. Egyik miatt kicsit stresszes a dolog... mindenképp sikerülnie kell! A másik miatt annyira nem aggódom, valahogy majd csak meglesz. A baj csak az, hogy egy napra esnek. méghozzá az elsővel sietnem kell, mivel az azt követő már egy órával utána kezdetét is veszi. Öröm...

UPDATE:
A második vizsgát odébb csúsztattam, mert csak felületes felkészülésre volt időm, ezért jobb ha pihentetem pár napig még a dolgot.

Soha sem voltam az újévi fogadalmak híve, de most valahogy mégis elhatároztam magam. Fogadalomnak nem nevezném, inkább elhatározások sorának, tucatnyi terv amiket véghez kell vinnem. Menni fog-e, azt még magam sem tudom, eddig mindenesetre jó úton haladok. Ha az első hónap még "hibátlanul" lefolyik, akkor megmarad a remény... Lehet valami abban, hogy ha az ember kitűzi maga elé a 120%-ot akkor ez nagyban inspirálja, csak nehogy a dolog a visszájára forduljon. Sok szerencsét nekem! (vagy inkább kitartást)