Oly régen volt már hasonló, tehát most lesz.

Megint csak gomolygó füstfelleg fedi a tájat... tavasz már kacsintgat, és talán ez már elég lesz hogy az eddigi melankolikus, depis, jégbe fagyott hangulatomat felolvassza...

Ismételten egy hét történéseit és gondolatait kell egy bejegyzésben pótlólagosan illetve amolyan bónuszként feltálalnom. Így neki is esek, és hogy egy kis linearitással tegyem a dolgot, visszatérek a telefonos témához. Egy szóval sem mondtam hogy ez a telefon a legjobb döntés, mindössze ez tűnt az adott pillanatban a legjobbnak. Ha minden kétséget el szerettem volna oszlatni, akkor még most sem lenne szép új telefonom. Kezdem fellelni a kínos fekete foltokat, és csak úgy kutyafuttában felvázolom: egyéb fájlokhoz sorolt dolgokat az istenért sem szeretné semmilyen formában továbbítani (IR vagy Bluetooth), a java-s játékokat/programokat nem nagyon akarja az egyébként gyári Vodafonos szoftver jelenlétében elfogadni, tehát semmilyen körülmények között sem lehet telepíteni illetve futtatni saját applikációkat. A PC-vel való szinkronizáció és fájlcsere eddig zökkenőmentesnek mondható, nem úgy mint másoknál, habár BT-vel PC-hez még nem próbálkoztam csatlakozni (főleg a megfelelő hardverelem hiánya miatt). Néhány hasznos kis holmit már összevadásztam és hamarosan talán rászánom magamat, hogy ezeket megosszam az érdekeltekkel. Sok egyéb ötlet is fel-fel bukkan a gondolataim között, de most éppen csak kilábalok egy ronda betegségből, ami az elmúlt hétvégémet is tönkretette. Átvirrasztott éjszakán Shield darálás.



Már a 3. széria elején járok, nem is gyenge tempó közel 24 órányi fim végignézése 3 nap alatt. Meg kell mondanom, hogy eddig nagyon bejön, és talán hamarosan kivesézem, valahogy spoilerek nélkül.

Tiszteletem, szép jó reggelt...

A telefonnál maradt abba az eszmefuttatás, ami közben meg is érkezett és aktívan üzemel nagyjából 5 napja a birtokomban. Igazából alig hogy feldobtam az előző bejegyzést, már kopogott is a futár a drágasággal. Nem mondom hogy, hipp-hopp megszokja az ember az új dolgokat, de az előző telefonjaimhoz képest aránylag gyorsan megszoktam a kezelését, igaz anno már volt Samsung készülékem(C100), de ez mégis más. Keresgélve a neten eleinte kicsit elcsüggedtem, mivel nem sok használható supportot leltem hozzá, még a gyártó oldalán is nagy feladat volt megtalálni a modellt. Végül egy spanyol Samsung telómániás oldalt dobott ki a kereső és akkor már kicsit jobb lett a dolog, itt találtam témakreátor progit, meg persze kész témákat, direkt a Z140-hez való háttérképeket, és néhány kellemes csengőhangot, de ezek többsége valamiféle spanyol förmedvény volt, így felbátorodtam és gyártogattam a saját gyüjteményemből. Nem nagyon hatott meg ez az mp3-as csengés, mivel ilyen már a MotoV300-on is volt, ahol persze a memória volt a szűk keresztmetszet forrása, itt viszont már ~40Mb-ból gazdálkodhatom (ezen majd pár év múlva már biztosan meglepődünk, de manapság ez még soknak számít egy mobil eszköz esetében), a kis headsettel pedig simán elmegy egy mp3 lejátszónak, kristálytisztán, sztereóban szól. Csak ugye a sok pici csengőhang mellett amik 10-15 másodperces zenerészletek, 2-3 jó minőségű és vágatlan muzsikánál több nem nagyon fér már el. Tervbe vettem egy kis gyűjtemény összeállítását is, hogy a jövendőbeli magyar júzereknek már ne kelljen sokat keresgélniük, de a lustaság nagy Úr.. Összességében eddig meggyőződött a kis szerkezet, remélem továbbra sem lesz vele semmi gond.

Türelem, elvileg még a nap folyamán a kezemben foghatom. Sokáig tartott mire sikerült végre megtalálnom őt. Előzetes válogatás közepette szóba jött még Motorola V3/V3x/V3i illetve a Sony Ericcson üdvöskéit is végignéztem, majd az adu ász Nokiákból is kifejtettem a nekem tetsző valamint igényeimet kielégítő modelleket, de valamilyen szempontból mind áthullott a rostán. Végül csak a Samsung Z sorozata maradt amiből majd hogy nem ez a legolcsóbb egyed, mindamellett ez már egy 3G előkészített förmedvény tehát költséghatékony szempontok felvázolása közepette a tervezők egy szép, forgatható kamerát helyeztek el rajta, 44Mb belső memóriája számomra kielégítő, fényképezni maximálisan úgyis csak 640x480-as felbontásban hajlandó amit már szinte minden kapható digicam lazán überel, egyéb említésre méltó karcsú pontjairól eddig még nem hallottam, mármint persze amennyit olvastam a tesztjeiben, azok elég pozitívak voltak. Természetesen döntő majd a személyes találkozó lesz, de bízom benne, hogy nem bánom meg...

Boldog Nőnapot kívánok!



p.s.: ez utólag alkotott bejegyzés, a zsúfolt szerdai napom miatt ;)

Viharfelhők gyülekeznek, az idő megint szar, de én most speciel a kedvemre gondoltam... Nem részletezek semmit mert arra kevés a hely is meg a kitartásom is. Tárhelyszolgáltató kicsit elhavazva, vagyis néhány helyről egyszerűen nem értem el az oldalt, ennek következtében írni sem tudtam ide semmit... Most végre sikerül. Mesélni lenne mit, mivel szinte egy hét telt el utolsó megnyilvánulás óta. Azóta szülinap, egyéb velejáró megvolt, köszönöm az ajándékokat és jókívánságokat, nem sértődöm meg ha valaki nemtudta vagy elfelejtette vagy csak lusta volt hozzám vágni egy sms/e-mail/etc. jellegű kis dolgot. Én sem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, megszülettem már egy ideje, élek is, ilyen rohanó világban amikor szinte már minden perc kincs és senkitől nem vár(hat)om el, hogy drága idejét efféle dolgokra "pazarolja". Régi (nem mintha most nem) jó-baráttal találkozás letudva végre, mert már nagyon régóta halogatva volt. Remélem legközelebb egyszerűbben össze lehet hozni, és talán több emberkét is lehetne akkor majd toborozni, hiszen sokan vagyunk de nem elegen (Jóból is megárt a sok, de ez már más téma...) Lényeg a lényeg, jók az ilyen összejövetelek!