Nem tudom hová lettek azok a régi nyarak, amiket még várni lehetett, izgatottan, terveket szőve. Hová lettek a napsütötte júniusi napok, amik a szabadság mámorában úszva teltek. Hová lettek a súlyos, fullasztó, júliusi délutánok, amiket vízparton vészeltem át, hogy aztán a hűs estéket a fűben fekve, a csillagokat bámulva töltsem.
Eltűntek a nyári éjszakák nyugtalanságai az első szerelmek miatt. Egyáltalán, hová lettek a szerelmek? Már a nyáréjszakák sem fájnak úgy, ahogy az augusztus végi szép napnyugták sem töltenek el szomorúsággal, hogy már csak egy hét, már csak három nap és vége.
Igazából már minden olyan egyforma.