LiQUiD bLoG - Piece of Mind

15 szeptember 2014

nem fordulsz vissza


Néha félálomban újra látom, ahogy a napba nézel és elmosolyodsz.
Minden veszteség felmorzsolódik egyszer,
majd megbújik a lábujjak között, és sebesre dörzsöli a bőrt.

Nem felejtem el, hogy valamikor befogadtad a bennem nyüszítő állatot,
amely éjjelente szétnyílt gerinccel járta az árteret,
ahol fájós lábú apák szánkón húzták szeretetre éhes gyermekeiket.

Sosem mesélem el, hogy mit tettél velem, bár jogod volna tudni,
mióta nem láttalak, hányszor gondoltam arra, hogy meghalok.
Minderről azonban tényleg nem beszélhetek.

Lehunyt szemmel a fogkefe után nyúlsz, leülsz a kád szélére,
és összerezzensz a hideg érintésétől. Aztán felöltözöl,
mondasz valamit, amit hosszú időbe telik megértenem.

Nem fordulsz vissza, amikor távozol.

Az ajtóhoz lapulok és lélegzetvisszafojtva számolom,
hány emelettel lejjebb szűnnek meg lépteid.


– Bende Tamás

24 augusztus 2014

daily consequences


„Odi et amo. Quare id faciam fortasse requiris?
nescio, sed fieri sentio et excrucior.”

10 augusztus 2014

sundaynight

wrld-dsstr

04 augusztus 2014

sharp

s.n

pico-gekko

Sphaerodactylus nicholsi

Sphaerodactylus nicholsi, az egyik legkisebb a gekkók nemzetségéből, azon belül is a törpegekkók közül. Élőhelye Puerto Rico szigetének környéke.
Hasonlóan apró, mint a Brit Virgin-szigetek környékén élő Sphaerodactylus ariasae, vagy a rokonságába tartozó Sphaerodactylus parthenopion.

03 augusztus 2014

kétszer



Minden dolgot
Kétszer nézek meg.
Egyszer, hogy vidám legyek,
És egyszer, hogy szomorú.

Harsány nevetés van
A fák lombjai között,
És egy nagy könnycsepp
A gyökerükben.

A nap fiatal
A fénycsóvák végén,
De sugarai
Az éjbe fúródnak.

A világ tökéletesen elfér
E két borítólap között,
Ahova begyömöszöltem
Mindent, amit szerettem,
Kétszer.


Marin Sorescu

ebny

fr

02 augusztus 2014

dzspptt

pnk

augusztus

az éjszaka tudja csak
amikor a lámpák égnek

visszanézek az ablakokra
ott vagy te egy

az arcod helyét ölelem magamon
álmokat adsz nekem vitorlákról
és szélre többé nincs szükség

Tamaskó

01 augusztus 2014

s kin múlott

S hogy kin múlott minden,
kinél volt a fegyver, a kulcs,
s a zár ha kattogott, miért,
hogy fújt-e pont akkor a szél,
a kócos fű még zöldült-e egy sávban,
járt-e valaki a bokrok alatt
és titkunkat meglesték-e a körtefák,
ezekre mind, lassan bomló ésszel,
mondd, választ találni hogy lehet?
És hittél-e benne te is,
vagy mindez csak az én játékom volt?
A tűz csak engem melegített,
s te vetkőztél inkább,
mert hideg bőrödet a napfény hiába járja,
forró véred, ha kávé mód is forrna,
levedben mi is lehetnék: ócska kiskanál?
Én tanulni akartam szerelmet, beszédet,
akartam szólni még komoly dolgokat,
valami furcsa kis acél, nézd, hogy közbeszól most,
micsoda félelmes hullámok mossák partomat!
Pedig nem volt több, alig negyven óra,
nem volt több, s hogy több többé nem lehet,
érzem, mint semmi mást e szeles éjjelen.
És titkolni fogjuk. És furcsa, csöndes jelbeszéddel
szólunk. Ha bárki kérdi, majd tagadom –
levét a holnapnak egy ideig kóstolni nem fogom.
S ti, barátok, vagytok, és nézitek mi van,
de bárhogy fájjon barátok, a van ma már csak naiv gondolat.
A nincs is több, mint a talán, lehet,
és búcsúszónak, barátok, ennyit:
gyűjtsétek rólam majd képeket.


lcst

régebbiek