LiQUiD bLoG - Piece of Mind

23 március 2014

bad moon is arisin'

Mourning Ritual - Bad Moon Rising

15 március 2014

wrkr vry dy

04 március 2014

létezik (?)

exist
- Boldog névnapot Kázmér...


Azt hitte és hiszi, hogy tájékoztatják őt az igazságról, a teljes igazságról. Ám az embert különös vak hite ellenére a hatalom birtokosai sohasem avatták be. Azt szeretném Önnek elmondani, hogy az Ön állítólagos tudása az esetek nagy részében puszta illúzió. Ön azt hiheti, hogy sok mindent tud, hogy ismeretei szerteágazóak és alaposak, hogy a tudomány fény, ami beragyogja az ismeretlen sötétségét. Ön minden bizonnyal azt hiszi, hogy ismeri a tényeket, hogy tisztában van azzal, hogy mi van és mi nincs, hogy tudja, mit fedeztek már fel és mit nem, hogy egész pontosan meg tudja mondani, hogy a tudománynak milyen is, az annyit emlegetett "mai állása" . Ön szentül meg lehet győződve arról, hogy az AIDS, az ebola és a többi betegség létezik, halálos és gyógyíthatatlan. Azt hiheti, hogy a kihullott haj, a kiesett fog, az elvesztett végtag nem növeszthető ki. Szentül hiheti, hogy a tudósok keresik a földön kívüli élet nyomait, de nem találják. Hiheti, hogy az evolúció létezett és úgy történt, ahogyan le van írva és nincsenek olyan bizonyítékok, amelyek az ember keletkezését sokkal régebbre teszik, mint ami az ember eredetéről szóló hivatalos könyvekben áll. Ön hiheti, hogy a Földön ez ideig még sohasem létezett technikailag fejlett civilizáció. Ön hiheti, hogy a bűnözés egy legyőzhetetlen szörny és a háború az ember természetéhez tartozik. Hiheti, hogy a világegyetem az ősrobbanással kezdődött és hogy most tágul. Hiheti, hogy a normandiai partraszállás zseniális katonai lépés volt. És hihet még száz és ezer és millió dolgot, szentül meggyőződve arról, hogy ezek bizony így vannak.

Sorolhatja érvek tömkelegét, amelyek mindegyike alátámasztja, hogy ezek a dolgok tényleg így vannak. Ám ellenérvből elég egy is, hogy a tudás eme illuzórikus kártyavárai összedőljenek.
Ön a felsorolt dolgok egyikét sem tudja. Ezek ugyanis nem tények! Csak közlemények! Amit Ön kap, azok csak - és kizárólag KÖZLEMÉNYEK.

Ön nincsen tudatában annak, hogy mi - hogy van, csak annak, hogy egy-s mást közöltek Önnel, mondván, hogy azok így és - így vannak és nem másképp. Az Ön teljes világképe a média által átadott közlésekből áll össze és nem tartalmaz tényleges tapasztalatot. Azt mondhatnám, hogy Ön nem áll semmiféle kapcsolatban az úgynevezett tudománnyal, a technikai fejlesztéssel, az űrkutatással, vagy a kormányzattal - csakis a médiával. Mindent onnan "tud".

02 március 2014

asztronauta

Az eseményhorizont a fekete lyuk határát jelöli, és mint egy félig áteresztő hártya, engedi a fekete lyukba esni az űrhajósokat, az arra repkedő költőket, művészeket, angyalokat, de kifelé nem, ez volt akkoriban az aktuális nóta, mert akkoriban voltak még aktuális nóták, sőt még szerelmes is voltam, szerelmem pedig, akinek már a nevét sem vagyok hajlandó leírni, és erre jó okom van, ilyenekkel traktált, én pedig fogékony voltam, és nem csak azért vagyok most megsértve rá, mert hajdanában leszállt rám egy párszor, később pedig szóvá tette, hogy mennyire idegen lettem már megint, mert azt elfogadom, hogy neki most már mindegy, de én magamtól vártam többet, és nem igazán tudom, kettőnk közül valójában melyikünk a Hold, de nem is érdekes, mert ez még régebbi sláger, amolyan érzelgősen dúdolható, szívrepesztő fajta, kedvelem nagyon, de itt van az eseményhorizont, a fekete lyuk határvonala, a fekete lyuk pedig az a hely, ahol együtt van a soha és a mindig, egészen pontosan fogalmazva, ahogyan ő fogalmazott egykor, a fekete lyuk a téridő egy adott tartománya, ahol olyan erős a gravitáció, hogy még a fényt is magába zárja, vagy drámaibban kifejezve, a fekete lyuk a téridő olyan eseményhalmaza, melyből nem távozhat semmi és senki, ezt az állapotot, a végtelen sűrűségű és téridő-görbületű szingularitást egyesek szerint senki sem láthatja, mert isten irtózik a leplezetlen szingularitástól, szerintem ez az irtózás azért elég nyomós érv isten létezése, de legalábbis tökéletessége ellen, bár azt hiszem, tökéletességének hiánya a létezését is cáfolja, viszont állítólag a relativitáselmélet egyenleteiből következően mégis van némi lehetőség arra, hogy különösen szerencsés esetben egyesek, mondjuk egy űrhajó utasai, isten minden ellenkező szándékával szemben láthassák a pőre szingularitást (egy újabb érv isten léte ellen, ugyebár), és a világegyetem egy másik részén, vagyis a múltban vagy a jövőben kössenek ki, ilyeneket mondott nekem, én pedig szerelmes voltam belé, állítása szerint egy fekete lyukon keresztül a megfelelő manőverek révén térben és időben röpködhetünk, így akár bármely távoli múltba eljuthatunk, remélem, ez azért nem történik meg velem, soha nem akarom azt újra látni, milyen volt vele...

23 február 2014

most éppen itten



Most éppen itten nem vagyok sehol,
pedig szeretnék lenni valahol,
szerettem volna lenni, de soha
nem lehettem, és időknek soka
pereghet el, foglyul ejtett homok,
önforgató clepsydra, senkisem
voltam, leszek, bár néhanap vagyok,
vagy lenni vélek, mint a jégcsapok,
ahogy csöpögve hűtik a Napot.


- Petri György: Most éppen itten

22 február 2014

drop mind



Alec Troniq and Gabriel Vitel - mind doodles

12 február 2014

poetry as well

Karinty Frigyes - Előszó

08 február 2014

empathy


emp

„Megöleljük egymást. Tudom, hogy ha alkalmat adnék rá, maradna. Elboroznánk, és a végén mindent elmondanék. Talán megkönnyebbülnék. Talán nem. Túl sok együttérzés olykor rosszabb, mint a semmi. Az ember dédelgetni kezdi a fájdalmát. Elraktározza, csiszolgatja, mint valami beteges kincset, hogy igazolja mindazt az együttérzést, amit kap.”

01 február 2014

vanazúgy

Van úgy az ember,
hogy álmodozni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,
hogy bár szólani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,
hogy bátorságra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- bénító úton - a megalkuvásig.

Van úgy az ember,
őszinteségre vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ösvényes úton - csak a hazugságig.

Van úgy az ember,
hogy építeni vágyik,
mégsem jut messzebb:
- vak-sötét úton - csak a rombolásig.

Van úgy az ember,
hogy bár szállani vágyik,
mégsem jut messzebb:
- ingoványon - az elnyelő mocsárig.

Van úgy az ember,
hogy az Összhangra vágyik,
mégsem jut messzebb:
- veszejtő úton - lelke káoszáig…

Bizony, van úgy az ember:
otthagyná gőgös, ‘koronás’ helyét;
sóváran nézi buksi kutyájának
lélek-gyémántként csillogó szemét:
és sírva simogatja
egy őzgidácska ártatlan fejét:

Ám úgy is van az ember,
haragra, bosszúra készül előre,
de egy kedves hang csendül, -
és szelíd barátság sarjad belőle.

És úgy is van az ember,
hogy balsorsára készül már előre,
de egy tiszta fény villan, -
s búvó remény, öröm sarjad belőle:

Mert úgy is van az ember
- sorsáért bármily balszerencsét átkoz -;
egy kéz, egy mosoly segítő áldást hoz,
és mégis eljut, eljut önmagához,
- kalandos úton - legjobb Önmagához.

Vitó Zoltán - Van úgy az ember...

24 január 2014

spelk no2

Nem félek én már magamtól. Nem félek, s nem reszketek; állom tekintetét. Itt ül velem szemben, rezdületlen, s csak néz rendületlen, kegyetlen… kegyelem. S csupán szempillám rezdül néha, ahogy önmagamról magamra tekintek, s legyintek: áh! Nem bánt többé már. Éppen ideje volt már. Hát gyere ölelj át, öleld át önnön magad. S a szív megszakad. Belehasad… Miért? Mert már láttam, mit most először látok meg. Már volt hozzá szerencsém. Szerencséje őseimnek. A hőseimnek. A szeretteimnek szeretteimhez. Szerelmeimhez. Mert szerelmeim minden nap igazak és egyetlenek…
Kegyetlenek. Mert csak én akartam, ők meg hagyták. Ellenvetésük ellenem nem volt. Egy ideig… S aztán jő a hideg. Oly rideg. De nem. Nem szeretni fél az ember. Csalódni fél szeretteiben az ember. Fél a végétől, hogy kifacsarva, üresen, sebekkel telin egyedül marad. Pedig mindig is egyedül volt, van és lesz. Lehet van, ki fogja most kezed, de egyedül halsz meg. S addig is élj úgy, hogy majd mosollyal arcodon távozz innen, s mindenki sírjon amiért menned kell. Mert menned KELL!
Hisz sorsod beteljesedett, megcselekedted ami elrendeltetett neked. Helyes. Isten veled! Ősöm, hősöm a te véred folyik tovább bennem, s fog még ezer meg ezer gyermekemben. Eme nemes történelem… mert az igazság fáj! De fel is szabadít…
Hát ez van! S ha megkérdezik miért: szeretni valaki valamiért.

régebbiek