LiQUiD bLoG - Piece of Mind

08 november 2014

vortex

vortex

…Rájöttem, hogy Bátornak lenni részben azt is jelenti, hogy az ember megnehezíti a saját dolgát csak azért, hogy kellő önbizalma legyen….
Ez tetszik nekem. Mert eljöhet az a nap, amikor nincsen zseblámpa, nincs fegyver, és nincs egy kéz sem, amely tovább vezet. És én fel akarok készülni erre a helyzetre.


– Veronica Roth: A beavatott

02 november 2014

esztelenül

Az emberek 95
százaléka meglepődik,
ha a mondatok nem
úgy végződnek
ahogy ők azt
krumplifőzelék.

20 október 2014

stupidmorning

pong

idomvas

– Át akartok repülni az űrön? Isten már megadta nektek a teremtés legcsodálatosabb űrhajóját! Igen! Sebesség? Sebesség kell nektek? Az űrhajó, amelyet Isten adott nektek, hatvanhatezer mérföldet tesz meg óránként – és ugyanezzel a sebességgel száguld mindörökkön örökké, ha Isten úgy akarja. Űrhajót akartok, amelyen kényelmesen utazhatik az ember? Megkaptátok! Nem csak egyetlen gazdag embert fog hordozni, meg a kutyáját, és nem is öt embert vagy tízet. Nem! Isten nem játszik kicsiben! Olyan űrhajót adott nektek, amelyen férfiak, asszonyok és gyermekek milliárdjai utazhatnak! Igen! És nem kell a székükhöz szíjazniuk magukat, és üveggömböt viselniük a fejükön. Nem! Isten űrhajóján nincs erre szükség! Isten űrhajójának utasai úszni mehetnek, és sétálhatnak a napsütésben, és baseballt játszhatnak, és korcsolyázhatnak, és vasárnap istentisztelet és a családi ebéd után kirándulni mehetnek a család automobilján!

Kurt Vonnegut: A Titán szirénjei

19 október 2014

lennejó



Az lenne jó, ha az emberekben saját igény születne minden jó változásra.

09 október 2014

sneak peek

télelő

ki kezével altat éltet áltat
csak itt adhat almot álmot
két lábra állsz de mint az állat
ágaskodsz a fényre látod
lehelet virágzik a szádból
s belehervad a fagyba rögtön
jó csillagon vagy ha fázol
mégse fagysz meg itt a földön

Még nem

Hát itt ülsz.
Lépcsőfordulónyi csendben.
Szilánkjaidból így lehetsz egész.
Ne félj. Fájni már nem fog élesebben
az elvágott mondatok közti rés.

Ez még a hátha-mégis,
hogyha-mégse.
Fejed felett
a lámpafény dadog:
(neon-madárka szárnya,
rebbenése.)

Még ne szólj.
Még nem kell kimondanod.


– Székely Szabolcs

04 október 2014

bttrfly

nyilvánvalóan

Gyakran észrevettem, hogy hajlamosak vagyunk barátainkat afféle változatlan jellemvonásokkal felruházni, amilyenekkel csak az irodalmi hősök rendelkeznek az olvasó tudatában. Akárhányszor ütjük is fel a Lear király-t, sosem látjuk a derék királyt hangos tivornyán, kupáját csapkodva, búját feledve boldogan ölelkezni három leányával és azok ölebeivel. Emma sosem támad fel Flaubert jókor hullatott apai könnyeinek együttérző sójától. Bármilyen fejlődésen megy is át ez vagy az a népszerű hős a könyv elejétől a végéig, számunkra a sorsa rögzített, és hasonlóképpen várjuk el barátainktól is, hogy kövessék ezt vagy azt a logikus, szokványos mintát, melyet kitűztünk számukra. Így azután X sosem fogja megkomponálni azt a halhatatlan muzsikát ami felülmúlja a tőle megszokott másodrangú szimfóniákat. Y sosem követ el gyilkosságot, Z semmilyen körülmények között nem árul el bennünket. Mindezt gondolatban elrendeztük már, s minél ritkábban találkozunk egy bizonyos személlyel, annál nagyobb elégedettségünkre szolgál, hogy valahányszor csak hallunk felőle, ellenőrizhetjük, mily engedelmesen idomul a róla alkotott elképzeléseinkhez. Az általunk megelőlegezett sorsban bekövetkező fordulatokat aztán nem pusztán rendellenességként, hanem erkölcstelenségként éljük meg. Inkább soha ne is ismertük volna szomszédunkat, a nyugdíjas hot-dog árust, ha kiderül róla, hogy éppen most adta ki századunk legnagyobb költeményeit tartalmazó verseskötetét.
– Vladimir Nabokov

29 szeptember 2014

now u know #1

„Ha meghalsz, Te nem tudod,
hogy halott vagy, csak a
többieknek nehéz.
Ugyanez a helyzet akkor is,
ha hülye vagy.”

régebbiek