Kázmér és Huba első képsora, mely a két jó barát egymásra találását mesélte el, 1985. november 18-án, nagyjából 35 újságban jelent meg.

„Képregényem a személyes realitásokról, a képzelet varázsáról és a barátság különlegességéről szól. Ki hinne egy kisfiú és tigrise ártatlanságának, ha népszerűségüket pénzzé téve mindenféle túlárazott, senki által sem hiányolt mütyürökre tennék őket?”


Kázmér, az eredeti változatban Calvin, a sorozat egyik címszereplője. A hatéves kisfiút Bill Watterson az eleve elrendelés filozófiáját valló 16. századi reformátorról, Kálvin Jánosról (angolul John Calvin) nevezte el. Nyilatkozata szerint a szófogadatlan és örökmozgó Kázmér éppen annak az ellenkezője, amilyen ő volt gyermekkorában, és inkább felnőtt énjét tükrözi. A képsor bizonyos tekintetben életrajzi ihletésűnek is tekinthető, mivel Kázmér általában azon töri a fejét, ami Wattersont is éppen a képregény megírásakor foglalkoztatta. „Kázmért a saját éretlenségem kifejezésére használom, hogy fenntartsam magamban a kíváncsiságot a világ iránt, hogy nevetségessé tegyem saját rögeszméimet, és hogy egyféle véleményt mondjak az emberi természetről” – írta Watterson, aki egyben azokat a tulajdonságokat is felnagyította a szókimondó hatéves szereplőben, melyek a felnőttek és a szülők életét igencsak képesek megkeseríteni. Kázmér hatalmas fantáziával rendelkező személyisége miatt saját valósága – ahogyan ő érzékeli a világot – elkülönül a képsor mellékszereplőinek látásmódjától. Watterson a Kázmér és Hubában elsősorban az ő szemszögébe helyezi az olvasót.

Huba, az eredeti változatban Hobbes, a sorozat másik címszereplője, Kázmér plüsstigrise. Nevét a 17. századi filozófus, Thomas Hobbes után kapta. Kinézetét, hosszúkás testalkatát és vonásait, intelligens, barátságos és kíváncsi személyiségét Watterson saját, Sprite nevű, szürke tabby macskájáról mintázta. A gyakran visszatérő jelenetet, mikor Huba az ajtóban ráugrik az éppen hazaérkező Kázmérra, szintén Watterson macskája ihlette. Ahogyan a legtöbb rajzolt állatfigura esetében, Hubában is az emberi viselkedés a humor egyik forrása. Emellett azonban Watterson próbálta megtartani állati magatartását is. „Akárcsak Kázmér, gyakran én is előnyben részesítem az állatok társaságát az emberek helyett. Huba pedig azt képviseli, ahogyan én az ideális barátot elképzelem” – írta róla Watterson, akinek megítélése szerint a két szereplő személyiségének kontrasztja, Kázmér neveletlensége és Huba visszafogottsága kölcsönösen erősítik egymást. Emiatt az ellentét miatt együttesen sokkal viccesebbek, mintha külön-külön lennének. A képsor fejlődése során Kázmér és Huba személyisége, illetve érzelmi háttere egyre inkább magáét Wattersonét kezdték tükrözni. Az alkotó nyilatkozata szerint Huba inkább a pozitív tulajdonságait, míg Kázmér a fellengzős és eszképista oldalát vette át. Ennek megfelelően Kázmérban állandóan jelen van a vágy, hogy másoktól független helyzetbe kerüljön (például nagyobb szabadságot vívjon ki szüleitől), vagy képzeletének saját világba meneküljön, így a gyermekkor idealizált képét testesíti meg. Ez a jellemzője részben független attól a ténytől, hogy a képsorban ténylegesen is mint gyermek jelenik meg. A gyermekekre jellemző adottságai mellett számos szituációban egyáltalán nem a korának megfelelő, hanem annál jóval érettebb gondolatokat fogalmaz meg. Ez nem kizárólag szellemi világára igaz, így például mindennapi életében is jóval nagyobb szabadságot élvez, mint amit bármely szülő hatéves gyermekének biztosítana.



Boldog születésnapot, Kázmér és Huba!