Íme az első nap itthon, a nagy semmittevés(?) mintapéldája. Az utóbbi hetekben, habár próbáltam rendszeresen és naponta legalább három alkalommal étkezni, nem mindig jött össze. Gyakran a székben görnyedezve nem is értettem, hogy miért fáj a gyomrom, majd az órára nézve már feltűnt, hogy talán mert lassan eltelik a nap, miközben én csak egy nyomorult csokit ettem, azt is csak félig. Voltak persze jobb napok is, amikor nem volt semmi ilyen jellegű probléma, de ezek a koplalós időszakok nem tettek jót. Most végre ez is megváltozik. Enni fogok!