Szinte színültig vagyok gondolatokkal, mégis csak nehezem vetem ki őket magamból. Belekapkodok mindenbe, mintha egy tál rizsbe markolnék bele és pár szem akaratlanul is menekülni próbál... nem kevés sikerrel. Van egy pont ahol már nem tévedhetek, a veszteség itt már nagy problémákat jelenthet, vagy csak maga a hiány, az üresség. Alapvetően két lenyűgözött dolog van a világon: a változás és az állandóság (gyk. nem is olyan rég hallottam bár közhely tudom...) A változtatás hatalma a kezünkben van. Én élnék vele. Nem leszek már jófiú...

Mostanában nagy az elmebaj. Vergődés egyik dilemmából a másikba. ÉS NEM VOLTAM SZAVAZNI. Hogy miért, az más téma, végül is nem is értem rá, másrészt nem is láttam különösebben értelmét. Most már minden rendben lenne ugye, hiszen eldőlt ez nélkülem is. Hogy csalódott vagyok-e vagy sem, az maradjon csak az én titkom...

Tavasz van, most már minden tekintetben. Ébredezik a természet, sőt néhol már teljes pompájában tündököl. Nem mondanám hogy ez a kedvenc évszakom hiszen mindnek megvan a saját varázsa. A táj mindig ugyanolyan szép, csak másképp. Persze az igazi szépsége a változékonyságában rejlik. Ahogy egyik pillanatról a másikra hó fedi el telente, majd tavaszi rügyfakadás követi, a nyarat a hőségben burjánzó növényzet jelzi amit az őszi komor követ és sárguló, vörösödő levelek színezik a tájat.

Ennek most áldozok egy bejegyzést...
http://video.google.com/videoplay?docid=6176491654107670145

Dolgozom... szabadidőm szinte 0...
Így elég nehéz mindennel foglalkozni, valami időbeosztás kellene, de azt meg bajos betartani... Marad hát az anarchia, ami talán néha jobb is mint a nyomasztó csend..a tökéletes nyugalom... Tehát minden megmarad a régiben.. kompromisszumok világát éljük...

más:
választásokk 2006
1 fordulón túl vagyunk, és még nem jött az armageddon. Újabb fél évtized elé nézünk ami biztosan változásokat hoz... azt nehéz csak belátni, hogy ez nem tőlünk függ. De néhányaknak jó volt ez az egy nap, hogy úgy istenesen megmondják a frankót. Tegyék pici dobozba szívük választottját és persze este az összes csatornán virrasztva bámulja a pici oszlopdiagramokat amikről a szagértők órák hosszát képesek elmélkedni, és belebeszélni olyan összefüggéseket amitől még Colombo is kaparná a falat... de semmi baj, abban a hatalmas adathalmazban egy szám biztosan mi önmagunk vagyunk és erre jó büszkének lenni. Figyelni a sok önelégült arcot, hogy nem volt hiába a sok óriásplakát. Vannak még naiv emberek, és mind a barátaid vagyunk te drága politikus, aki gyámolítasz minket, és mindig tudod, hogy mikor kell valami csontot dobni a csaholó kutyáknak.

Béke... függöny... taps...

Szép kerek szám. És persze pár szép kerek fenék:

Lassan vége ennek a napnak is... mostanában csak úgy rohannak!?

Amolyan folyékonyan elterül az egész a forró betonon és annak melege pillanatok alatt gőzzé hevíti, majd mindez tovaszáll. Sok terv, sok gondolat... emlékek gyanánt is csak apró foszlányok maradnak. Nem tudom mi ez. Nem is tudom hogy vége legyen-e vagy csak a mámor hiányzik belőle. De valami kell még, valami amiért ez a rohanás lelassul vagy szinte megáll, minden lövés célba talál és emlékek a kőbe vésődnek csak hogy kerek legyen minden történet.

Mostanában ez van... álmatlanság felsőfokon aztán "végkimerülés" és alvás viszonylag sokáig...

http://www.donpixel.com/play/en/060330125648/

Ezzel is elszórakoztam vagy negyed óráig... nem sikerült. Majd egyszer talán...

Öregszem... hiába...
Eltelt április elseje egyetlen csínytevés és mi-egyéb nélkül...

DE HÁT EZ VAN!

Oly régen volt már hasonló, tehát most lesz.