Mostanában nagy az elmebaj. Vergődés egyik dilemmából a másikba. ÉS NEM VOLTAM SZAVAZNI. Hogy miért, az más téma, végül is nem is értem rá, másrészt nem is láttam különösebben értelmét. Most már minden rendben lenne ugye, hiszen eldőlt ez nélkülem is. Hogy csalódott vagyok-e vagy sem, az maradjon csak az én titkom...

Tavasz van, most már minden tekintetben. Ébredezik a természet, sőt néhol már teljes pompájában tündököl. Nem mondanám hogy ez a kedvenc évszakom hiszen mindnek megvan a saját varázsa. A táj mindig ugyanolyan szép, csak másképp. Persze az igazi szépsége a változékonyságában rejlik. Ahogy egyik pillanatról a másikra hó fedi el telente, majd tavaszi rügyfakadás követi, a nyarat a hőségben burjánzó növényzet jelzi amit az őszi komor követ és sárguló, vörösödő levelek színezik a tájat.