Szinte színültig vagyok gondolatokkal, mégis csak nehezem vetem ki őket magamból. Belekapkodok mindenbe, mintha egy tál rizsbe markolnék bele és pár szem akaratlanul is menekülni próbál... nem kevés sikerrel. Van egy pont ahol már nem tévedhetek, a veszteség itt már nagy problémákat jelenthet, vagy csak maga a hiány, az üresség. Alapvetően két lenyűgözött dolog van a világon: a változás és az állandóság (gyk. nem is olyan rég hallottam bár közhely tudom...) A változtatás hatalma a kezünkben van. Én élnék vele. Nem leszek már jófiú...