„háttal megyek, csak az kerül
elém, amit már elhagyok.”
(tandori dezső)

a tisztaság kútjai beomlottak talán,
hogy mindenütt emlékező szemek
értelmetlen, párás vizeivel kínálnak.
én nem akarok felejteni, mert attól az első lánytól,
akivel végleg bemocskoltam magam,
akivel gonosz voltam és kisstílű,
akivel magamat elhibáztam,
és akit újabb lányok lábnyoma sem írt felül,
őtőle is lettem mostani.
de fáj a nyakam, hogy egyfolytában visszanézek,
és arra gondolok,
lehetne ez olyan forrás, hogy ha belőle innék,
nem a jövőmnek állnék háttal.