Tavaszra várva, kicsit hülyén hangzik így a tél közepe környékén. Habár én mindig decembert tekintettem a tél közepének a hó miatt (talán) és január-február már csak enyhe követője. Persze ilyenkor néha nagyobb a hideg, mint az évben bármikor máskor, mégis a tavasz előszele már megcsapja az orrunkat. Várom már a szép időt, amikor tiszta az ég, és a nappalok is hosszabbak. És a madarak! Az egész természet olyan kihalt most. Hiányoznak a madarak, akiket nyugodtan figyeltem mindig az ablakomon keresztül. És hallhattam őket, akárhányszor csak kitettem a lábam a szabadba. Ilyenkor kicsit hiányzik mindez, az ablakom is be van sötétítve, nem látom értelmét hogy a sivár tájat nézegessem egész nap, a redőny csak résnyire nyílik, a halovány fény miatt. VÁROM MÁR A TAVASZT!!!