nem úgy, mint a párnák közé csúszott apró a kasszánál állva
nem úgy, mint a rág elveszett bérlet az ellenőrt látva
nem úgy, mint az otthon felejtett kabát az esőben ázva
nem úgy, mint az utolsó simogatás álom előtt fázva
nem úgy, mint a fröccsből a szénsav
nem úgy, mint szürke aszfaltról a színes kréta
nem úgy, mint az utállak mellől a néha

csak úgy, mint a hajamból kirázott hópihék

ahogy a víz elpárolog
úgy te is kibucskázol a gondolataimból, ha vállat vonok

F. Scott Fitzgerald 1925-ben írt regényének legújabb adaptációja A Nagy Gatsby (2013), Baz Luhrmann rendezésében, Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan valamint Tobey Maguire fõszereplésével.

- "Így törünk előre, hajózunk az árral szemben, mely szakadatlanul visszasodor a múltba."

A képi világ színpompásan csillogó, olykor bravúrosan egyensúlyoz a jó ízlés és az émelyítõ giccs mezsgyéjén. Luhrmann jól láthatóan hagyja szárnyalni a fantáziáját és a néző elé tárja a 20-as évek New Yorkjának gazdag és fellengzõ, a szesztilalom ellenére féktelenül mulatozó, valamint ezzel szemben a sanyarú sorsú világát is. Alapvetően egy szerelmi történet az egésznek az alapja, mely a cselekmények láncolatát tolja maga előtt. A titokzatos Jay Gatsby személye szép lassan bontakozik ki a szemeink előtt, melyet Nick Carraway narrálása által ismerhetünk megy egyre jobban.

- "Rendkívüli érzékkel ismerte fel az élet kínálta lehetőségeket, és a sors megáldotta azzal a képességgel, hogy mindenben a legjobbat lássa, úgy, ahogy azt senkinél nem tapasztaltam eddig, és már nem is igen fogom többé."

A film egy remek alapról induló középszerű alkotás is lehetne, ha nem lenne Leonardo DiCaprio, aki kétségkívül ismét remek alakítást tudhat maga mögött - ezzel együtt pedig a többi szereplőt nem kívánom bírálni. A kumulált színészi játék és a kiváló képi valamint zenei megvalósítás azonban számomra mindenképp egy említésre méltó művé emeli ezt a filmalkotást.

A himba törzs egy félnomád pásztornép Namíbia északi részén, a Kunene régióban. Egyike azon kevés afrikai bennszülött csoportnak, akiknek sikerült megőrizniük eredeti életmódjukat; önfenntartóak, és többségük a külvilágtól elszigetelten él. Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amit egy okker, zsír és növényi anyagok keverékéből előállított kenőccsel érnek el.



A himba törzsi szerkezet különlegessége a kétoldali leszármazás: a törzs minden tagja két klánhoz tartozik, az apáéhoz és az anyáéhoz. A klánt a legidősebb férfi vezeti. A fiúk az apák klánjában élnek, és a feleség a férj klánjába költözik, de az állatok és más értékek öröklését az anyai klán határozza meg: a fiúk nem apjuk, hanem anyai nagybátyjuk javait öröklik. A kétoldali leszármazás nagyon ritka; antropológusok szerint rendkívül nehéz életkörülmények között alakul ki, ahol előnyt jelent, ha válság esetén az egyén két különböző, más területen élő csoportra támaszkodhat. A himbáknál emellett az állatállomány belterjességét is csökkentheti: tabuk tiltják, hogy a klán tagjai bizonyos színű vagy mintázatú állatokat birtokoljanak, az ilyeneket el kell cserélni egy másik klánéval.

Everything will be all right at the end.
So if it is not all right, it is not yet the end.