nem úgy, mint a párnák közé csúszott apró a kasszánál állva
nem úgy, mint a rág elveszett bérlet az ellenőrt látva
nem úgy, mint az otthon felejtett kabát az esőben ázva
nem úgy, mint az utolsó simogatás álom előtt fázva
nem úgy, mint a fröccsből a szénsav
nem úgy, mint szürke aszfaltról a színes kréta
nem úgy, mint az utállak mellől a néha

csak úgy, mint a hajamból kirázott hópihék

ahogy a víz elpárolog
úgy te is kibucskázol a gondolataimból, ha vállat vonok