kétszer
Minden dolgot
Kétszer nézek meg.
Egyszer, hogy vidám legyek,
És egyszer, hogy szomorú.
Harsány nevetés van
A fák lombjai között,
És egy nagy könnycsepp
A gyökerükben.
A nap fiatal
A fénycsóvák végén,
De sugarai
Az éjbe fúródnak.
A világ tökéletesen elfér
E két borítólap között,
Ahova begyömöszöltem
Mindent, amit szerettem,
Kétszer.
Marin Sorescu
