Egyre idegesítőbb, már-már annyira hogy elpattan egy szál és többet nem fogom várni a szerda estéket (mármint ezért biztosan nem)... a totális eseménytelenség mintapéldája, ahogy kakaslépésekben közelít egy szereplő történetének, gondolatainak a megértéséhez majd egyetlen röpke pillanat alatt egy gyors snitt és máris egy újabb történet közepébe csöppenünk. Az ember egy darabig mint egy kisgyerek, feszülten várja a meglepő fordulatokat és a hirtelen lecsapó, meghökkentő eseményeket, szinte gyönyörködik hogy milyen naiv is tud lenni. Örömét leli abban, hogy ezeket a foszlányokat egymás után láncolja és megérti egy-egy karakter viselkedésének az okát. Van, hogy csak egy apró mozzanat az egyén múltjában teljesen más fényben tünteti fel. Egyesek magabiztossága már-már sejtet valamiféle emberfeletti képességeket, míg mások ostobasága mindezt felülmúlja. De azért mindennek van határa, valami kis linearitásra szükség lenne, tény hogy a nézők pórázon tartására nézve ez kicsit enyhítené a köteléket, de engem személy szerint idegesít.