Hát az utazás csúszott mára. Időjárás hasonlóan zord maradt, tehát nincs menekülés, alá kell vetnem magam ezeknek a körülményeknek és teendőimen végre túlesni. Rengeteg dolog motoszkál most a fejemben, több dologról is írni szeretnék, de ezek más és más témába torkollanak, ezért természetesen több bejegyzésre vagyok kénytelen tagolni eme megnyilvánulásaimat. Tegnap egy olyan kritikát kaptam ami tulajdonképpen annyira nem lepett meg és nem is veszem bántásnak, mert a kritikust nagyon is jól ismerem és az Ő szemszögéből, felfogásából, etc. talán igaza is van.

Mégis akárhányszor végiggondolom, hogy kellene-e valamilyen formában változnom, mindig csak arra a következtetésre jutok, hogy NEM. Itt már korántsem az egóról van szó, ilyen vagyok és így is látom jól a dolgokat, emellett pedig így minden könnyebb. Nem kell mindenáron alkalmazkodnom, tehetem ezt szolidan a saját módomon is. Vagy tehetek mindenkinek egy szívességet... Itt persze megmutatkozik a makacs oldalam is, ami nagyon összhangban van az egész lényemmel, és innen egy pár nappal korábbi "kritikára" ugorhatunk, ami már kicsit jobban meglepett, mert ettől az embertől főleg nem vártam volna ilyen jellegű megnyilvánulást, és persze nem is éreztem (érzem) úgy, hogy igaza lenne. Tény, hogy makacs vagyok és vannak olyan meggyőződéseim, amiket nagyon nehéz lerombolni, megváltoztatni. A józan ész határain belül, rettenthetetlenül ki is állok ezek mellett, legyen bárki is a provokáló oldalon. Ez az egy személy lenne talán az, aki megcáfolná az egészet, hiszen Ő az aki az utóbbi időben a legtöbbet hatott rám, valamint úgy érzem ez a hatás kölcsönös. De még így sem érzem hogy igaza lenne!