Hát mindennek eljön az ideje, mindenkire rátör egy súlyos depressziós érzés, amikor úgy érzi ennél rosszabb már nem is lehet. Természetesen ilyenkor minden további csalódás, mint egy hatalmas kés, ejti a sebeket, és amikor már hatalmas vértócsában áll az ember, de még mindig csak az alagút végét várja, na az a legszörnyűbb. Senkinek sem kívánom ezt az érzést, még az ellenségeimnek sem (rég gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán vannak-e, illetve kik lennének azok, de gondolom biztos akad)!

Nem tartom magam gyenge jellemnek, nagyon ritkán (nem emlékszem) roskadok magamba, és bármilyen meglepő, most sem fogok... általános jelenség ilyenkor más dolgokba temetkezés, bármilyen kényszertevékenység, csak hogy ne is gondoljak a rossz dolgokra amik tornyosulnak és mindenáron árnyékot akarnak vetni a hangulatomra... ettől függetlenül a hangulatom siralmas, és akik igazán ismernek azok ezt észre is veszik. Ez is csak ideiglenes állapot, egy idő után már "szarok rá" stádium jön, ha a probléma nem menekül fejvesztve. Hát abszolút nem vagyok jól, de voltam már szarabbul is, szóval még jelentkezem, ha elvonultak a viharfelhők, de lehet hogy még a viharban is küldök s.o.s. jeleket.