Aki másokat ismer, tudós,
aki magát ismeri: bölcs.
Aki másokat legyőz, hatalmas,
aki magát legyőzi: erős.
Aki elégedett: gazdag,
aki előretör, kemény.
Aki gyökerét megőrzi: maradandó -
nem hal halállal, él.
We don't read and write poetry because it's cute. We read and write poetry because we are members of the human race. And the human race is filled with passion. And medicine, law, business, engineering, these are noble pursuits and necessary to sustain life. But poetry, beauty, romance, love, these are what we stay alive for. To quote from Whitman, "O me! O life!... of the questions of these recurring; of the endless trains of the faithless... of cities filled with the foolish; what good amid these, O me, O life?"
” Az emberek számára az idő olyan, mint egy folyó. Csapdába estünk a sodrásában, sodródunk a múltból a jelenbe, mindig egy irányba. A fák élete különbözik ettől, ők gyökeret vernek, növekednek és meghalnak egyetlen helyen, és a folyó nem mozdítja meg őket. A tölgyfa a makk, a makk a tölgyfa. A varsafa pedig… ezer emberi év csupán egy pillanat a varsafának, és ezeken a kapukon keresztül belenézhetünk a múltba.
Én nem tudom, hogy ki mihez kötődik.
Kötődésekkel van teli az élet.
Kötődések nélkül élni nem lehet.
Kötődünk egy szóhoz, egy baráthoz,
egy marasztaló, szíves kézfogáshoz,
egy udvarhoz, egy tornáchoz, egy házhoz,
egy terméskőhöz, egy öreg akáchoz.
Holdas estékhez, rekkenő nyarakhoz,
mézét csurgató szilvához, barackhoz,
egy zörgő magvú nagy csíkos almához,
meg egy hanghoz, a hang bársonyához.
„Vigyázz magadra” féltő búcsúzáshoz,
az iskolához, az ott szerzett jusshoz,
egy életen át hű barátfiúhoz,
a gyermekkorhoz, a hangos ifjúsághoz.
Kötődni sok kis kudarchoz, sikerhez,
későn jötthöz, vagy a sihederhez,
kötődni gyászhoz, könnyhöz és örömhöz,
az olajágat küldő vízözönhöz.
Hazához, múlthoz, jelenhez, jövőhöz,
a kövek közül kiperdült időhöz,
akármihez, de kötődni, kötődni,
a kötődésekbe beleszövődni,
s a titoktartó rejtőző talányhoz,
kötődni élethez, halálhoz.
Milyen jó amikor lehullik az első hó. Az első rágások a rágóból. Az óceán hangja, a tűzropogás. A naplemente, a nyújtózkodás. Felébredni reggel a nyári szünetre. Szívecskét rajzolni a párás üvegre. Énekelni a zuhany alatt. Egyszerre kimondani pont ugyanazt. Kihúzni a tüskét a tenyérből. Megosztani, adni az enyémből. Kijutni végre egy nagy dugóból. Megérkezni a hosszú útról.