Lassan vége ennek a napnak is... mostanában csak úgy rohannak!?

Amolyan folyékonyan elterül az egész a forró betonon és annak melege pillanatok alatt gőzzé hevíti, majd mindez tovaszáll. Sok terv, sok gondolat... emlékek gyanánt is csak apró foszlányok maradnak. Nem tudom mi ez. Nem is tudom hogy vége legyen-e vagy csak a mámor hiányzik belőle. De valami kell még, valami amiért ez a rohanás lelassul vagy szinte megáll, minden lövés célba talál és emlékek a kőbe vésődnek csak hogy kerek legyen minden történet.

Hatalmas felfedezés!
Utálom ezt a színt:

Hát nem csúnya? Ugyehogyaz!

Egyre idegesítőbb, már-már annyira hogy elpattan egy szál és többet nem fogom várni a szerda estéket (mármint ezért biztosan nem)... a totális eseménytelenség mintapéldája, ahogy kakaslépésekben közelít egy szereplő történetének, gondolatainak a megértéséhez majd egyetlen röpke pillanat alatt egy gyors snitt és máris egy újabb történet közepébe csöppenünk. Az ember egy darabig mint egy kisgyerek, feszülten várja a meglepő fordulatokat és a hirtelen lecsapó, meghökkentő eseményeket, szinte gyönyörködik hogy milyen naiv is tud lenni. Örömét leli abban, hogy ezeket a foszlányokat egymás után láncolja és megérti egy-egy karakter viselkedésének az okát. Van, hogy csak egy apró mozzanat az egyén múltjában teljesen más fényben tünteti fel. Egyesek magabiztossága már-már sejtet valamiféle emberfeletti képességeket, míg mások ostobasága mindezt felülmúlja. De azért mindennek van határa, valami kis linearitásra szükség lenne, tény hogy a nézők pórázon tartására nézve ez kicsit enyhítené a köteléket, de engem személy szerint idegesít.

Hát az utazás csúszott mára. Időjárás hasonlóan zord maradt, tehát nincs menekülés, alá kell vetnem magam ezeknek a körülményeknek és teendőimen végre túlesni. Rengeteg dolog motoszkál most a fejemben, több dologról is írni szeretnék, de ezek más és más témába torkollanak, ezért természetesen több bejegyzésre vagyok kénytelen tagolni eme megnyilvánulásaimat. Tegnap egy olyan kritikát kaptam ami tulajdonképpen annyira nem lepett meg és nem is veszem bántásnak, mert a kritikust nagyon is jól ismerem és az Ő szemszögéből, felfogásából, etc. talán igaza is van.

Mégis akárhányszor végiggondolom, hogy kellene-e valamilyen formában változnom, mindig csak arra a következtetésre jutok, hogy NEM. Itt már korántsem az egóról van szó, ilyen vagyok és így is látom jól a dolgokat, emellett pedig így minden könnyebb. Nem kell mindenáron alkalmazkodnom, tehetem ezt szolidan a saját módomon is. Vagy tehetek mindenkinek egy szívességet... Itt persze megmutatkozik a makacs oldalam is, ami nagyon összhangban van az egész lényemmel, és innen egy pár nappal korábbi "kritikára" ugorhatunk, ami már kicsit jobban meglepett, mert ettől az embertől főleg nem vártam volna ilyen jellegű megnyilvánulást, és persze nem is éreztem (érzem) úgy, hogy igaza lenne. Tény, hogy makacs vagyok és vannak olyan meggyőződéseim, amiket nagyon nehéz lerombolni, megváltoztatni. A józan ész határain belül, rettenthetetlenül ki is állok ezek mellett, legyen bárki is a provokáló oldalon. Ez az egy személy lenne talán az, aki megcáfolná az egészet, hiszen Ő az aki az utóbbi időben a legtöbbet hatott rám, valamint úgy érzem ez a hatás kölcsönös. De még így sem érzem hogy igaza lenne!

Valahogy a hétfők sosem jók számomra, ez a nap mondjuk elég vegyes érzésekkel volt teli. Talán már kicsit sikerült kilábalnom az aprócska depressziómból, emellett persze szó sincs arról hogy a problémák csak úgy elillantak volna, csak szimplán felülkerekedtem rajtuk, néhány pedig megoldódott.

Más.

http://www.exgfpics.com
Érdekes oldal, ex-barátnők nem éppen publikálás céljából készített képeit pakolhatjuk fel, ezzel úgymond még az utolsó rúgást mérve rájuk. Hát nem tudom. Szerény véleményem szerint ez nem éppen egy humánus/tisztességes megoldás. Bár az aktuális bejegyzéseket, illetve az ezt követő 3-4-et végigfutva nyugtázhattam, hogy nincs ismerős. Tehát ha belegondolunk hogy annak az esélye, hogy pont egy olyan csajt látunk itt viszont aki esetleg bárhonnan ismerős lenne, elég csekély. A képek minősége hagy némi kívánnivalót maga után, tehát még csak soft porn forrásnak sem javallanám.

Jelentem délen a helyzet változatlan, a hőmérséklet csökken, talán délebbre kellene csak menekülni, vagy a föld alá...
Végül is nem sok minden változott, alvásmegvonás érdekes hatással van rám, szinte új síkokon kezd el kommunikálni az elmém, lehet hogy csak zavarodottság, mindenesetre nem feltétlenül rossz. A hangulatomnál már amúgy sem lehet rosszabb. Ennek átvészelésére ismét csak a munkába temetkezhetek... kisebb megszakításokkal, amikor egy gondoskodó személy "karjába" vetem magam, ideiglenesen ez tisztába is teszi a helyzetem, de sajnos az állapot nem vált állandóra. Azt már meg sem merem említeni hogy hétfő van. Kitartás - suttogom magamban.

Tavaszra várva, kicsit hülyén hangzik így a tél közepe környékén. Habár én mindig decembert tekintettem a tél közepének a hó miatt (talán) és január-február már csak enyhe követője. Persze ilyenkor néha nagyobb a hideg, mint az évben bármikor máskor, mégis a tavasz előszele már megcsapja az orrunkat. Várom már a szép időt, amikor tiszta az ég, és a nappalok is hosszabbak. És a madarak! Az egész természet olyan kihalt most. Hiányoznak a madarak, akiket nyugodtan figyeltem mindig az ablakomon keresztül. És hallhattam őket, akárhányszor csak kitettem a lábam a szabadba. Ilyenkor kicsit hiányzik mindez, az ablakom is be van sötétítve, nem látom értelmét hogy a sivár tájat nézegessem egész nap, a redőny csak résnyire nyílik, a halovány fény miatt. VÁROM MÁR A TAVASZT!!!

Néha jó lenne, csak eltűnni, minden elől ami bánt és csak bonyolítja az életed. Néha az egész csak felesleges vergődésnek tűnik. Néha elég egy ölelés, hogy egy jó napod legyen. Néha ennyi sem jut, de "csüggedni sosem szabad" visszhangzik a szűk szobában. Néha csak ennyi kell...

Még mindig változatlan a helyzet. Nem vagyok depressziós, csak egy kicsit nyomott a hangulatom, persze ez nem feltétlenül állandó helyzet, ha akarnék tennék ellene... sőt lehet hogy teszek is. Ma sem ettem túl sokat, ezen is változtatnom kellene. Így hát most akkor küldetés: hangulatjavítás

Az itt az nem sok volt, részben azért is mert nem láttam értelmét, illetve nem is volt nagyon miről. Ez talán idővel változni fog, mert néha felgyülemlik annyi gondolat, amit már muszáj monitorra vetnem. Fáradt vagyok, ezért most megint nem merülnék bele a mai nap eseményeinek a feszegetésébe. Amúgy is, elég siralmas nap volt ez, de a panaszkodást inkább elnapolom egy hétfői napra.

Gyors témaváltással, térjünk is át vidámabb vizekre. Mai napon végigszambáztam a körülöttem tornyosuló blog-hegyeket és nyugtáznom kellett, hogy igencsak fel van adva a lecke ha ezek közül ki szeretnék emelkedni. Persze ha egyáltalán ez lenne a célom. Azért az mindenképp tetszik, hogy elég széles a skála. Sok egyediség tekint vissza ezeken az oldalakon és rengeteg színes egyéniség alkot az internetre piciny hazánkból. Persze ezeken a számomra igazán tetszetős oldalakon kívül, sajnos ezek többszöröse áll a rengeteg közepén, pár semmitmondó bejegyzéssel és kaotikus oldalszerkezettel. Hosszas megfontolás után, úgy gondolom, érdemes folytatnom, nem fogom feladni (mint legutóbb). Arról írok amiről szeretnék, és annyit amennyit jónak látok, törekszem az egyenes beszédre és az átlátható, esztétikus tálalásra.

UPDATE: Azért azt megígérhetem hogy a depresszív kategória sokáig üres marad.