Pár napos hír már, hogy a francia már eddig is népszerű TGV, újfent felállította a síneken haladó járművek sebességrekordját. Most nem mennék bele nagy számolgatásokba, mindenki már ránézésre is láthatja hogy ha a máv járművei, infrastruktúrája ennek akár a felére is képes lenne, akkor nem kellene minden utam előtt benyugtatóznom magam, hogy kibírjam az utat. Na de biztos mi másban vagyunk jók... hogy miben azon most hosszasan el kellene gondolkoznom, de inkább csak a túlélésre koncentrálok. És igen, ~574 km/óra az mindenképp szép teljesítmény.

Kicsit sem vagyok mérges, hogy úgy gondolták a podcasteknél nem lesz szükségem az mp3 fájlokra és bizonyára jóhiszeműen törölték azokat... hát segítünk rajta egy kicsit.

UPDATE: megoldva ;)

Mostanában a gyomrom hatékonyan jelzi hogy ugyan egyek már valamit. Rendesen szúr, ha délben elmarad az ebéd. Jelen pillanatban is ezt teszi, én meg persze csak itt írogatok... Na de a lényeg, hogy legyek bármennyire is éhes, a szemem nem kopog. Kíváncsi lennék, aki ilyen tüneteket észlelt, meddig hanyagolta az étkezést.

Hát várom már a jó időt, utálok kabátban flangálni.
Meg a csajokon sincs túl sok látnivaló.
Tehát kérlek Tél, távozz!

Biztos jó dolog, sokan lenézik, ellenzik, elcsépeltnek érzik. Én sem tartom ezt olyan hatalmas ünnepnek, mint például a karácsonyt. Természetesen ajándékozom és próbálok együtt lenni azzal, aki a legfontosabb számomra, de amúgy semmiben sem más ez a nap, mint bármelyik másik. A barátnő/barát (mindenki válasszon bátran) nélkül tengődőknek pedig boldog antivalentinozást. A Bálintoknak pedig boldog névnapot!

Még ébren vagyok. Nehezen megy ez az elalvás, pedig tegnap sem aludtam sokat. Henike már az ölemben elaludt az este, ami már kb. 4 órája volt. Valami filmet beteszek, úgy talán könnyebben fog menni. Csak az a baj, hogy ha unalmas akkor idegesít és csak azért sem szundítok el, ha meg izgalmas a film, akkor meg igyekszem végignézni.
Hangya boy lett a kiválasztott. Ha ezen nem alszom el, akkor semmin.

Rendbe raktam kicsit a dolgokat...
Igazából már rég ideje lett volna, de most így az adatvesztés kicsit megsürgetett. Néhány dolog örökre a /dev/null martaléka, ezeket újraírtam és látszólag minden működik. Hétköznapos elfoglaltságaim sajna eléggé visszafognak a koncentrált kódolásban, ezért lassan megy és előfordulhatnak apróbb hibák. Remélem most egy darabig nyugalom lesz...
Backup azért pörög minimum havonta, megelőzendő a hasonló vészhelyzeteket.

Szokásos éjszakai rémálom...kritikusan csökken az fps...de aludni nem tudok, tehát próbálom lekötni magam. Előkerestem pár régen látott sorozatot és gondoltam a kezdeti lelkesedést követő unalom talán hatásos lesz, de immáron másodszor néztem végig a The Shield (Kemény Zsaruk) című "remek" sorozatot (csak ajánlani tudom) az elejétől a harmadik szezon végéig. Kezdem feladni... mintha ébren álmodnék, a napok egyre jobban szétcsúsznak. Utóbbi napokban jó ha 5-6 óra körül elaludtam és ezt követően is csak párperces blokkokat töltöttem alvással. Olyan 13-14 óra körül fel is adtam általában, majd ezt követte a zombi időszak amikor mondhatni ébren figyeltem magam elé. Durva haluzások és kedvtelen botorkálás... Ez minden.

Szinte színültig vagyok gondolatokkal, mégis csak nehezem vetem ki őket magamból. Belekapkodok mindenbe, mintha egy tál rizsbe markolnék bele és pár szem akaratlanul is menekülni próbál... nem kevés sikerrel. Van egy pont ahol már nem tévedhetek, a veszteség itt már nagy problémákat jelenthet, vagy csak maga a hiány, az üresség. Alapvetően két lenyűgözött dolog van a világon: a változás és az állandóság (gyk. nem is olyan rég hallottam bár közhely tudom...) A változtatás hatalma a kezünkben van. Én élnék vele. Nem leszek már jófiú...

Dolgozom... szabadidőm szinte 0...
Így elég nehéz mindennel foglalkozni, valami időbeosztás kellene, de azt meg bajos betartani... Marad hát az anarchia, ami talán néha jobb is mint a nyomasztó csend..a tökéletes nyugalom... Tehát minden megmarad a régiben.. kompromisszumok világát éljük...

más:
választásokk 2006
1 fordulón túl vagyunk, és még nem jött az armageddon. Újabb fél évtized elé nézünk ami biztosan változásokat hoz... azt nehéz csak belátni, hogy ez nem tőlünk függ. De néhányaknak jó volt ez az egy nap, hogy úgy istenesen megmondják a frankót. Tegyék pici dobozba szívük választottját és persze este az összes csatornán virrasztva bámulja a pici oszlopdiagramokat amikről a szagértők órák hosszát képesek elmélkedni, és belebeszélni olyan összefüggéseket amitől még Colombo is kaparná a falat... de semmi baj, abban a hatalmas adathalmazban egy szám biztosan mi önmagunk vagyunk és erre jó büszkének lenni. Figyelni a sok önelégült arcot, hogy nem volt hiába a sok óriásplakát. Vannak még naiv emberek, és mind a barátaid vagyunk te drága politikus, aki gyámolítasz minket, és mindig tudod, hogy mikor kell valami csontot dobni a csaholó kutyáknak.

Béke... függöny... taps...