Torlódnak a dolgok, az idő pedig fogy! Néha azért jól jönne egy PAUSE gomb, Amit csak úgy szabadon használhatna mindenki kedvére. Végigfutottam újra és újra a függőben lévő dolgaimat és a szokásos kapkodások közepette mindegyikbe fejest ugrottam, majd gyorsan tovább sodródtam az árral. Ennek némi eredményét itt láthatja mindenki az oldal apró változásain és persze ennek a bejegyzésnek a megszületése révén is. Talán ha a post-screen lenne a kezdőlapom, vagy ha csak annyi időm lenne, hogy átverekedjem magam a hétköznapokon és mint olyan szubjektíven tekintsek annak történéseire, majd persze faragjak esetlen kínrímeket hogy ez mások számára is körvonalazódjék(?)... Nos mint ahogy az látszik, többszöri elhatározásnak is nyögés a vége. Végül is nem a mennyiség a lényeg, noha nem mintha a minőségre kevesebb lehetne a panasz. Tán egyszer minden a helyére kerül és mindenki hátradőlve nyugtázhatja, hogy valami értelme azért csak volt az egésznek.

Öregszem... hiába...
Eltelt április elseje egyetlen csínytevés és mi-egyéb nélkül...

DE HÁT EZ VAN!

Megint csak gomolygó füstfelleg fedi a tájat... tavasz már kacsintgat, és talán ez már elég lesz hogy az eddigi melankolikus, depis, jégbe fagyott hangulatomat felolvassza...

Ismételten egy hét történéseit és gondolatait kell egy bejegyzésben pótlólagosan illetve amolyan bónuszként feltálalnom. Így neki is esek, és hogy egy kis linearitással tegyem a dolgot, visszatérek a telefonos témához. Egy szóval sem mondtam hogy ez a telefon a legjobb döntés, mindössze ez tűnt az adott pillanatban a legjobbnak. Ha minden kétséget el szerettem volna oszlatni, akkor még most sem lenne szép új telefonom. Kezdem fellelni a kínos fekete foltokat, és csak úgy kutyafuttában felvázolom: egyéb fájlokhoz sorolt dolgokat az istenért sem szeretné semmilyen formában továbbítani (IR vagy Bluetooth), a java-s játékokat/programokat nem nagyon akarja az egyébként gyári Vodafonos szoftver jelenlétében elfogadni, tehát semmilyen körülmények között sem lehet telepíteni illetve futtatni saját applikációkat. A PC-vel való szinkronizáció és fájlcsere eddig zökkenőmentesnek mondható, nem úgy mint másoknál, habár BT-vel PC-hez még nem próbálkoztam csatlakozni (főleg a megfelelő hardverelem hiánya miatt). Néhány hasznos kis holmit már összevadásztam és hamarosan talán rászánom magamat, hogy ezeket megosszam az érdekeltekkel. Sok egyéb ötlet is fel-fel bukkan a gondolataim között, de most éppen csak kilábalok egy ronda betegségből, ami az elmúlt hétvégémet is tönkretette. Átvirrasztott éjszakán Shield darálás.



Már a 3. széria elején járok, nem is gyenge tempó közel 24 órányi fim végignézése 3 nap alatt. Meg kell mondanom, hogy eddig nagyon bejön, és talán hamarosan kivesézem, valahogy spoilerek nélkül.

Tiszteletem, szép jó reggelt...

A telefonnál maradt abba az eszmefuttatás, ami közben meg is érkezett és aktívan üzemel nagyjából 5 napja a birtokomban. Igazából alig hogy feldobtam az előző bejegyzést, már kopogott is a futár a drágasággal. Nem mondom hogy, hipp-hopp megszokja az ember az új dolgokat, de az előző telefonjaimhoz képest aránylag gyorsan megszoktam a kezelését, igaz anno már volt Samsung készülékem(C100), de ez mégis más. Keresgélve a neten eleinte kicsit elcsüggedtem, mivel nem sok használható supportot leltem hozzá, még a gyártó oldalán is nagy feladat volt megtalálni a modellt. Végül egy spanyol Samsung telómániás oldalt dobott ki a kereső és akkor már kicsit jobb lett a dolog, itt találtam témakreátor progit, meg persze kész témákat, direkt a Z140-hez való háttérképeket, és néhány kellemes csengőhangot, de ezek többsége valamiféle spanyol förmedvény volt, így felbátorodtam és gyártogattam a saját gyüjteményemből. Nem nagyon hatott meg ez az mp3-as csengés, mivel ilyen már a MotoV300-on is volt, ahol persze a memória volt a szűk keresztmetszet forrása, itt viszont már ~40Mb-ból gazdálkodhatom (ezen majd pár év múlva már biztosan meglepődünk, de manapság ez még soknak számít egy mobil eszköz esetében), a kis headsettel pedig simán elmegy egy mp3 lejátszónak, kristálytisztán, sztereóban szól. Csak ugye a sok pici csengőhang mellett amik 10-15 másodperces zenerészletek, 2-3 jó minőségű és vágatlan muzsikánál több nem nagyon fér már el. Tervbe vettem egy kis gyűjtemény összeállítását is, hogy a jövendőbeli magyar júzereknek már ne kelljen sokat keresgélniük, de a lustaság nagy Úr.. Összességében eddig meggyőződött a kis szerkezet, remélem továbbra sem lesz vele semmi gond.

Viharfelhők gyülekeznek, az idő megint szar, de én most speciel a kedvemre gondoltam... Nem részletezek semmit mert arra kevés a hely is meg a kitartásom is. Tárhelyszolgáltató kicsit elhavazva, vagyis néhány helyről egyszerűen nem értem el az oldalt, ennek következtében írni sem tudtam ide semmit... Most végre sikerül. Mesélni lenne mit, mivel szinte egy hét telt el utolsó megnyilvánulás óta. Azóta szülinap, egyéb velejáró megvolt, köszönöm az ajándékokat és jókívánságokat, nem sértődöm meg ha valaki nemtudta vagy elfelejtette vagy csak lusta volt hozzám vágni egy sms/e-mail/etc. jellegű kis dolgot. Én sem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget, megszülettem már egy ideje, élek is, ilyen rohanó világban amikor szinte már minden perc kincs és senkitől nem vár(hat)om el, hogy drága idejét efféle dolgokra "pazarolja". Régi (nem mintha most nem) jó-baráttal találkozás letudva végre, mert már nagyon régóta halogatva volt. Remélem legközelebb egyszerűbben össze lehet hozni, és talán több emberkét is lehetne akkor majd toborozni, hiszen sokan vagyunk de nem elegen (Jóból is megárt a sok, de ez már más téma...) Lényeg a lényeg, jók az ilyen összejövetelek!

Ismét egy szép nap, a felkeléssel enyhe problémáim voltak. Újfent kellemes ébresztőt kaptam, amint a fúró és flex muzsikája minden gond nélkül szűrődött be az ajtón, de ezek a papír falak amúgy sem jelenthettek nagy akadályt. A hűtőt megint csak kihúzták amit nem igazán értek, hogy miért pont mindig a miénket, hogy azután egy 30 méteres hosszabbítóval vigyék tovább, múltkor például nem is nagyon méltóztattak a munkájuk végeztével visszavarázsolni a csatit a helyére. Na ez egy kisebb árvizet eredményezett, nem is beszélve a belső tartalmak állapotáról. Szóval semmi gond, már megszokhatnánk igazán. Most végre csend és nyugalom, zuhany is kellemes volt és talán végre ki is pihentem magam, de lassan mennem kell, igen-igen, oda ki a hidegbe ismét, pedig már szívesebben mászkálnék kabát és egyéb terjedelmes ruhadarabok nélkül. Na de most útra fel...

Talán kicsit végre sikerül visszatérnem az régi kerékvágásba, bár a hétköznapi problémáktól csak-csak nem tudok menekülni. Mindenesetre nyugtázhatom, hogy jól tartom magam. Eredeti koncepció miszerint észosztó blogot hozok itt létre, kicsit szétfoszlani tűnik, és még csak minimal techblog mivoltát sem sikerült kialakítani. Egyedüli pont ami még stimmel az a csajok kategória duzzasztása ahol hetente minimum 1 bejegyzés lát napvilágot. Ezt a hajtűkanyart most kicsit kiegyenesíteném, csak hát mély az a szakadék és kitudja mi lakozik a sötét fenekén...


Más...
Csoki-barna csajok jelentkezését várom. Mert minap felmerült egy téma, hogy mennyire meg tudja mozgatni a férfiak agyát egy kis egzotikum ;)

Végül is felépült az új kinézet (un. layout) ami most egy darabig maradni is fog... remélem aránylag konvencionálisan helyes (avagy valid) is lett, de mindenesetre tetszik és ez a lényeg. Persze a későbbiekben még apróbb simítások becsúszhatnak... Ennek örömére most alvás, mert rövid az éjszaka, majd holnap hazazötyögés fél napos program lesz ;(

UPDATE:
Most kimenne még egy bejegyzés, de filesystem is not writable, szóval kicsit később mert fontos lenne az illusztráció feltöltése...
Mellesleg idegesítő már a sok database error meg hogy szaros localization setting sem váltja ki a hozzá fűzött reményeket. arrrrgh.

UPDATE v2:
Bejegyzéseket is jobban szeparálni kellene, illetve kategóriákat kiírni az aljára, me meg meg... DE HÁT MOST NEM FÉREK HOZZÁ!?... ahh marad az alvás (már amúgy is ideje lenne)

Jó reggelt!
Hétfő van vagy mi... (?)
Ezt a napot sokan utálják... én sem szívlelem túlságosan, de hát ez van, ezt kell szeretni... (nagyobb közhely nem is lehetne)
Ja és itt szunyókál mellettem akit tényleg szeretek, tehát így már minden más, lassan el is kellene másznom kajáért... holnap valentin nap, ez legyen akkor az előszele... A sok antiValentinnek pedig üzenném, hogy ha nekik csak nyűg ez a 'hype' akkor sem az a megoldás, hogy akiknek esetleg mégis jelent ez valamit, azokat nagy erőkkel fikázza... Nekem azért jelent egy keveset hisz szerelmes vagyok, persze nem folyatom rá a nyálam, de mégiscsak egy "hivatalos" alkalom a szerelmesek ünneplésére. Nah most balra el... izé jobbra, mert balra a fal!