Kezdetben teremté Isten a földet, és rátekintett kozmikus magányában.
És mondá az Úr: "Alkossunk élőlényt sárból, hadd lássa a sár, mit cselekedtünk." És az Úr megalkotta valamennyi élőlényt, amely most mozog, és egyike volt ezeknek az ember. A sár csak ember formájában képes beszélni. Az Úr odahajolt, mikor a sár ember formájában felült, körülnézett és beszélt. Az ember pislogott.
Mi a célja mindezeknek? – kérdezte udvariasan.
Mindennek célja kell hogy legyen? – kérdé az Úr.
Hát persze – felelte az ember.
Akkor reád bízom, találj ki valami célt ennek az egésznek – mondá az Úr. És odébbállt.

"A kő nem lesz könnyebb, ha pehelynek nevezem és az ember sem jobb, ha istennek hívom."

”Isten, adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.