Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

„háttal megyek, csak az kerül
elém, amit már elhagyok.”
(tandori dezső)

a tisztaság kútjai beomlottak talán,
hogy mindenütt emlékező szemek
értelmetlen, párás vizeivel kínálnak.
én nem akarok felejteni, mert attól az első lánytól,
akivel végleg bemocskoltam magam,
akivel gonosz voltam és kisstílű,
akivel magamat elhibáztam,
és akit újabb lányok lábnyoma sem írt felül,
őtőle is lettem mostani.
de fáj a nyakam, hogy egyfolytában visszanézek,
és arra gondolok,
lehetne ez olyan forrás, hogy ha belőle innék,
nem a jövőmnek állnék háttal.

„If you ever bully or hurt anybody again, I’ll come back and butt-fuck your father with your mom’s headless corpse on this goddamn lawn.”

”Minden ember, aki a földön jár, árnyékot vet a világra. Némelyek vékonyat és gyengét, mások hosszút és sötétet.

Én nem tudom, hogy ki mihez kötődik.
Kötődésekkel van teli az élet.
Kötődések nélkül élni nem lehet.
Kötődünk egy szóhoz, egy baráthoz,
egy marasztaló, szíves kézfogáshoz,
egy udvarhoz, egy tornáchoz, egy házhoz,
egy terméskőhöz, egy öreg akáchoz.
Holdas estékhez, rekkenő nyarakhoz,
mézét csurgató szilvához, barackhoz,
egy zörgő magvú nagy csíkos almához,
meg egy hanghoz, a hang bársonyához.
„Vigyázz magadra” féltő búcsúzáshoz,
az iskolához, az ott szerzett jusshoz,
egy életen át hű barátfiúhoz,
a gyermekkorhoz, a hangos ifjúsághoz.
Kötődni sok kis kudarchoz, sikerhez,
későn jötthöz, vagy a sihederhez,
kötődni gyászhoz, könnyhöz és örömhöz,
az olajágat küldő vízözönhöz.
Hazához, múlthoz, jelenhez, jövőhöz,
a kövek közül kiperdült időhöz,
akármihez, de kötődni, kötődni,
a kötődésekbe beleszövődni,
s a titoktartó rejtőző talányhoz,
kötődni élethez, halálhoz.

Alice megin eljöt az ajtohoz de aszontam neki menny el nem akarlak látni. Ösirt énis sírtam de nem evgettem be mer nem akartam hogy nevesen rajtam. Montam neki hogy már nem szeretem többet és már okos se akarok leni többet. Ez nem igaz de. Még mindig szeretem öt és még míndíg szeretnék okos leni de eszt kelett mondani hogy elmennyen. Mrs Mooney monta nekem hogy Alice még hozott pénz az elátásomra és a Tagbérre. Eszt nem akarom. Alást kell szereznem.
Édes Istenem… ne enged hogy elfelejcsek olvasni és írni...