Hát itt tartunk... a hétköznapok közepén, ilyen helyen érdemes még elgondolkodni, hogy ha választani lehetne, akkor a hét eleje vagy vége fele kezdjünk el rohanni. Ez így nem sokkal ébredés után, igen csak nagy fejtörést okoz. Talán csak a jövőheti szünet mozdítja a mérleg nyelvét a megszokott irányba, mert a holnapi ZH megírásához nem sok kedvem van.

Igazából a teljes nyugalom az ami most jellemezheti a mindennapokat. Munka az mindig akad, dolgozgatni is lehet de a meleg elég szépen határokat szab. Árnyékban sziesztázni ilyenkor a jó dolog. Kicsit hiányzik a nyugati/tenger menti feeling, a napot délután kezdeni majd csak éjszaka bontakozni ki igazán, és a délelőtti/déli meleget átaludva folytatni ezt az idők végezetéig. Tervben van egy tengerparti túra... de van egy nagyon erős gyanúm, hogy ez terv is marad. Már 2x kerültem idén a tengertől karnyújtásnyira, de akkor jött mindig egy hajtűkanyar, és íme hát újra itthon döglök a melegben és rajzolgatom egy papírlapra a teendőket. Nem szeretem a tétlenséget, de egy órányi munka a tűző napon elég meggyőző tud lenni, pedig csak egy alsógatya ami fedte habtestem. Hosszúak a napok, de mégis rövideknek érzem őket.

Régi dolgok szanaszét. Egyik vinyó kiszállt a vérkeringésből. Már csak ritkán pörög, akkor sem csinál semmit az aprócska kerregéseken kívül. Pihentetem, nem dobom ki... Sok adat van ami már csak emlék gyanánt is fontos, talán idővel menthető. Nem hiányzott most ez. De várható volt, csak igazán várhatott volna még egy kicsit. Sok minden van rajta, jelenleg még nem hiányzik semmi, de akkor is bánt... Ez most egy ilyen depis valami volt...

Egyre csak duzzad a commentspam miatt a banlista. Eddig lassacskán moderálgattam, de most szép mészárlás kezdődik...

Jól esik egy kis csend... Zajlik minden változatlanul, csak a csend nyugtat meg... nem sokáig csak pár percig.

Persze a háttérben készülget valami amiről sem többet sem kevesebbet nem mondhatok...
Addig is mindenki kerülje a csirkéket és csak akkor nézzen RTL klubbot ha nem gyengék az idegei...

Jó éjt!

Hát mindennek eljön az ideje, mindenkire rátör egy súlyos depressziós érzés, amikor úgy érzi ennél rosszabb már nem is lehet. Természetesen ilyenkor minden további csalódás, mint egy hatalmas kés, ejti a sebeket, és amikor már hatalmas vértócsában áll az ember, de még mindig csak az alagút végét várja, na az a legszörnyűbb. Senkinek sem kívánom ezt az érzést, még az ellenségeimnek sem (rég gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán vannak-e, illetve kik lennének azok, de gondolom biztos akad)!

Nem tartom magam gyenge jellemnek, nagyon ritkán (nem emlékszem) roskadok magamba, és bármilyen meglepő, most sem fogok... általános jelenség ilyenkor más dolgokba temetkezés, bármilyen kényszertevékenység, csak hogy ne is gondoljak a rossz dolgokra amik tornyosulnak és mindenáron árnyékot akarnak vetni a hangulatomra... ettől függetlenül a hangulatom siralmas, és akik igazán ismernek azok ezt észre is veszik. Ez is csak ideiglenes állapot, egy idő után már "szarok rá" stádium jön, ha a probléma nem menekül fejvesztve. Hát abszolút nem vagyok jól, de voltam már szarabbul is, szóval még jelentkezem, ha elvonultak a viharfelhők, de lehet hogy még a viharban is küldök s.o.s. jeleket.