Jól van, tehát akkor most dolgok átírva, minden megy. Nem ugrom ki a bőrömből, de hát ez van, ezt kell szeretni. Soha jobbat... avagy rosszabbat..

Fáradság nehezedik szemeimre, tehát most ezt nem fejteném ki bővebben. Legyen annyi elég, hogy kitalálok majd jobbat, szebbet hogy a saját lelki-békém is meglegyen.
Lehet már kommentálni is, tehát hajrá.

Alvás!

Ma nehéz nap előtt állok... hamarosan nyugovóra is térek, de előtte még ezt megcsináltam:

Picike Henikémnek!

Nos igen, eljött az új év, hurrá meg minden egyéb... Sosem voltam az az ember, aki csak egyik pillanatról a másikra képes éles hangulatváltásokra, tehát még pár napnak el kell múlnia mire felfogom hogy miről is van szó... aztán megjegyezni hogy nem kétezer-öt, hanem kétezer-hat... mintha nem lenne az embernek így is elég gondja...

Hogy legyen valami emlékezetes dolog is erre a napra, ami immáron ebben az évben az utolsó...

Több van már mint relatíve kellene, de kevesebb minthogy sok legyen. Remélem

még beleférek a szférába, túl sok port úgy sem kavarok, csak itt okoskodok.