télelő
ki kezével altat éltet áltat
csak itt adhat almot álmot
két lábra állsz de mint az állat
ágaskodsz a fényre látod
lehelet virágzik a szádból
s belehervad a fagyba rögtön
jó csillagon vagy ha fázol
mégse fagysz meg itt a földön
Még nem
Hát itt ülsz.
Lépcsőfordulónyi csendben.
Szilánkjaidból így lehetsz egész.
Ne félj. Fájni már nem fog élesebben
az elvágott mondatok közti rés.
Ez még a hátha-mégis,
hogyha-mégse.
Fejed felett
a lámpafény dadog:
(neon-madárka szárnya,
rebbenése.)
Még ne szólj.
Még nem kell kimondanod.
csak itt adhat almot álmot
két lábra állsz de mint az állat
ágaskodsz a fényre látod
lehelet virágzik a szádból
s belehervad a fagyba rögtön
jó csillagon vagy ha fázol
mégse fagysz meg itt a földön
Még nem
Hát itt ülsz.
Lépcsőfordulónyi csendben.
Szilánkjaidból így lehetsz egész.
Ne félj. Fájni már nem fog élesebben
az elvágott mondatok közti rés.
Ez még a hátha-mégis,
hogyha-mégse.
Fejed felett
a lámpafény dadog:
(neon-madárka szárnya,
rebbenése.)
Még ne szólj.
Még nem kell kimondanod.
– Székely Szabolcs
